HTML

Társadalmi stratégia

2015.04.19. 18:19 LeslieFrank

 

Előszó

 

Társadalmi Tanács egy nem létező szervezet. De, mert nagy szükség van rá, csak idő kérdése hogy megszülessen. Az alábbi program ennek a nem létező szervezetnek a nevében készült.

 

Társadalmi Tanács felismerve a világgazdasági válság valódi okait és látva annak lehetséges következményeit, felelőssége teljes tudatában elkészítette programját, melynek célja a válság kezelése és leküzdése.  Ennek érdekében kész arra, hogy vállalja több – már hagyományosnak számító – meghatározó rendszer alapvető átalakítását. Vállalja az ezzel járó vitákat és konfliktusokat.

Ugyanakkor számít a társadalom támogatására, a magyar nép összefogására.

 

Az ország állapotát meghatározó, különböző területeken felmerülő problémák a jelen helyzetben nem egyformán súlyosak, ezért a program az azokkal való foglalkozást nem egyforma, és nem is mindig arányos terjedelemben tárgyalja. Ez nem jelenti azt, hogy a Társadalmi Tanács bármely terület problémáit elhanyagolná, vagy nem venne róla tudomást. Amiről ebben a programban nem esik szó, azt úgy kell érteni, hogy abban gyors változás nem szükséges, vagy más ok miatt nem várható. A Társadalmi Tanács a társadalom fejlődését nem a gazdasági növekedés mértékével, hanem a társadalmi jólét, a jövedelmek vásárlóértékének figyelembe vételével minősíti.

 

  1. A Társadalmi Tanács programját megalapozó tényezők és adottságok

 

A. Nemzetközi környezet

 

  1. Gazdasági összefüggések

 

A gazdasági világválság 2008-ban, az Egyesült Államokból indul, látszólag az amerikai bankszektor felelőtlen hitelpolitikája miatt.  Hatással van az európai bankrendszerre, és az amerikai gazdaság visszaesésén keresztül az egész világgazdaságot érinti. 2009-ben úgy tűnik, hogy a pénzvilág költségvetési pénzekkel történő megerősítése révén a közvetlen veszély elmúlt, de 2010-ben újult erővel jelenik meg, most már nem elsősorban az amerikai, hanem az európai piacokon. A problémát, a közvetlen kiváltó okra tekintettel adósságválságnak nevezzük.

Ez az elnevezés azonban téves, a válság kiváltó oka valójában nem a felelőtlen hitelpolitika, hanem az öncélú virtuális pénzügyi folyamatok elszabadulása mely rámutat egy eddig fel nem ismert közgazdasági anomáliára.

A közgazdaságtan alaptétele, hogy érték csak az élőmunka ráfordítás következményeképpen jön létre.  A gazdasági hatékonyság mutatója pedig az egységnyi ráfordított érték felhasználásával előállítható termelési érték, ami akkor nő, ha a ráfordított érték csökken. A gazdasági növekedés viszont a gazdasági hatékonyság függvénye, akkor nagyobb, ha jobb a gazdasági hatékonyság, ha kevesebb a ráfordított érték felhasználása, ami élőmunka megtakarítást, másképpen bérmegtakarítást jelent.  A bérmegtakarítás a vásárlóerőt, a fizetőképes keresletet csökkenti, gerjeszti a hitelfelvételt, ugyanakkor rontja a hitelképességet, a fizetési hajlandóságot. Ez a válság valódi oka, és ez a magyarázata annak, hogy a pénzügyi szektorban, a hitelfolyamatok területén jelent meg.

A gazdasági növekedés tehát nem alkalmas egy ország állapotának, teljesítményének mérésére, korábbi állapottal, vagy másokkal való összehasonlítására. Nem alkalmas, mégpedig azért, mert figyelmen kívül hagyja a szükségleteket, amelyek így csak közvetve mintegy másodlagosan jelennek meg az értékelésben. Ez a fogyasztói társadalom következménye; a gazdaság működésének feltétele a termelés, amely a jövedelem érdekében történik, nem a szükségletek kielégítése céljából. A hagyományos piacgazdaság tehát kivédhetetlenül magában hordozza a gazdasági válság lehetőségét.

 

Társadalmi Tanács a válság ilyen összefüggéseiből indul ki és ez indokolja az ország érdekében tervezett egyes intézkedéseinek néhány társadalmi csoportra nézve előre láthatóan kedvezőtlen következményeit.

 

  1.  Társadalmi környezet

 

A piacgazdaság működésének anomáliája hatással van a társadalom állapotára is.  A különböző rétegek nem egy időben és nem egyformán szembesülnek az életüket befolyásoló gazdasági hatásokkal, így csak azok következményeit észlelik, okait a gazdasági hatalom birtokosainak viselkedésében, törekvéseiben látják.

Erre vezethető vissza az évtizedek óta létező globalizációellenes szerveződés, amely mára a válság látszólagos okozói, a pénzvilág képviselői ellen fordult (Foglaljuk el a Wall Streetet!), és mozgalmi formát öltött. Az egész világon érzékelhető a bankszektor ellenes hangulat, melyet gyakran a válsággal megbirkózni képtelen kormányok is táplálnak, saját felelősségük és tehetetlenségük elleplezése érdekében. Régi-új társadalmi igények merültek fel, amelyek szociális egyenlőséget, az elosztási rendszer átalakítását célozzák. Ezek a történelemből ismert szocialista (kommunista) típusú forradalmak csírái.

Ugyanakkor az is zsákutca, ezt a közelmúlt történelme egyértelműen bizonyította.

A szocializmus szükségszerű bukását az érdekeltség hiánya okozta, ami a „szocialista” társadalomra jellemző tulajdonviszonyok legsúlyosabb következménye.

Stabil társadalmi és gazdasági szerkezet kialakításához tehát ezt a válságot okozó anomáliát kell feloldani. Létre kell hozni a két rendszer kombinációját, a teljes foglalkoztatottságot biztosító piacgazdaságot, a vállalkozás szabadságát garantáló tervgazdaságot.

 

Társadalmi Tanács, programjának összeállításával erre vállalkozott.

 

B. Hazai viszonyok

 

  1. Történelmi előzmények

 

Hazánkban az elmúlt száz évben mindkét társadalmi berendezkedésre volt példa, Magyarországnak van tapasztalata mind az egyik, mind a másik működtetésében. Ez, és a válság valódi okának felismerése a legtöbb európai országgal szemben előnyt jelent, ugyanakkor Magyarország a válság által sokkal mélyebben érintett, mint a legtöbb uniós tagállam. Ezért ki kell használnunk tapasztalatainkat.

A második világháborút követően, rövid hatalmi bizonytalanság után, idegen befolyás hatására megkezdődött a társadalom átalakítása, szovjet mintára, részben a XIX. század közepéből, részben a XX. század elejéről származó ideológia alapján. A mai válság, és a kormányprogram szempontjából indifferens milyen nehézségeken keresztül, milyen forradalom után alakult ki az „élhető szocializmus”, ennek kezdete 1960-ra tehető, és kb. 1985-ig tartott.

Ezt a „hanyatló szocializmus” követte mely elvezetett a rendszerváltáshoz.

Huszonöt év telt el azóta, az ország egy újabb rendszerváltás előtt áll, és az elmúlt ötven év minden szakaszának a jövőre is hatást gyakorló jelentősége van.

  

  1. Társadalmi változások

 

A II. világháborút követően a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet nem volt mentes a kényszerintézkedésektől, a demokratikus értékrenddel össze nem egyezhető cselekményektől. Mindemellett jelentős társadalmi csoport állt az átmenet mellett. A társadalmi többség a folyamatok ellen nem fejtett ki jelentős ellenállást. Ez részben annak volt köszönhető, hogy az előző társadalmi berendezkedés sem volt demokratikus, részben pedig annak, hogy az ország még nem heverte ki a háború okozta megrázkódtatást.

Az idő múltával azonban megnőtt a társadalom függetlenség és demokrácia iránti igénye, ami nyílt fegyveres konfliktushoz vezetett. Ez az idegen beavatkozás eredményeképpen elbukott, de a társadalom jelzéseit nem lehetett többé figyelmen kívül hagyni. A rendszer megszilárdítása után csökkent a közvetlen idegen befolyás, és demokratikus elemek jelentek meg az ország irányításában, mindennapi életében.

A társadalom stabilizálódott, elfogadta a kialakult helyzetet, jelentős módosításra nem volt igény. A „hanyatló szocializmus” időszakában viszont megindult a mozgás a teljes és korlátlan demokrácia irányába. Ez a törekvés vezetett a rendszerváltáshoz.  A társadalmi viszonyok megváltoztak, kiteljesedett a demokrácia, de a szabad választások nem hozták el a maradéktalan elégedettséget. A stabilitás lassan, de folyamatosan bomlott, elkezdődött a társadalmi csoportok vagyoni alapon történő újrarendeződése. 2010-re hatalmasra nyílt a szociális olló, és számottevő feszültség tapasztalható az ország tehetősebb valamint szegényebb lakói között.

 

Társadalmi Tanács számol ezzel a társadalmi jelenséggel és programjával megkísérli visszafordítani a folyamatot.

 

  1. Gazdasági visszatekintés

 

A szocialista ideológia egyik legfőbb eleme a magántulajdon tagadása volt. A korai szocializmus gazdasági tevékenységét meghatározta az államosítás, melynek legnagyobb vesztesei azok voltak, akik a termelőeszközöket hatékonyan tudták volna üzemeltetni.  Ez, és a háború következményei gyengítették az ország gazdasági pozícióit, de a kiinduló állapot szintje olyan alacsony volt, hogy ahhoz képest jelentős gazdasági fejlődést lehetett felmutatni. Igaz, ennek érdekében komoly erőfeszítéseket tett az ország, a lakosság, Magyarországon ekkor nőtt a legnagyobb mértékben a nők foglalkoztatottsága. Megkezdődött a teljes foglalkoztatottság kialakítása. Ennek egyik fontos eszköze a téeszesítés volt, amely kezdetben jelentős társadalmi ellenállásba ütközött, de az „élhető szocializmus” időszakában már az agrárgazdaság elfogadott formája volt. És ennek a gazdaságpolitikai döntésnek a létjogosultságát az idő igazolta. Ha ugyanis megmarad a földosztás utáni állapot, lehetetlenné válik a mezőgazdaság gépesítése, a földek hozama nem fedezi az ország szükségleteit, végezetül sokan rákényszerülnek földjük eladására és visszaállt volna a nagybirtokosok és agrárproletárok korának állapota.

Így viszont a vidéki lakosság túlnyomó többségének foglalkoztatása meg volt oldva.

A másik tényező az volt, hogy a vállalatok, gazdasági tevékenységet végző intézmények éppúgy állami tulajdonban voltak, mint a közszféra intézményei, a hivatalok, az iskolák, az egészségügyi intézmények. Vagyis minden munkahely állami kézben volt, ezek számát a politikai igényekhez lehetett igazítani. Alkalmas volt még a szükséges munkahelyek számának szabályozására a sorkatonai szolgálat, mely előbb 3 év volt, majd 2 évre csökkent.

Bár vidékre is telepítettek munkahelyeket, az elsődleges cél, a városi lakosság foglalkoztatása maradéktalanul megoldhatóvá vált, sőt a munkaerőpiacon kereslettöbblet uralkodott.

A forradalom leverését követő konszolidáció a gazdasági folyamatokat is stabilizálta. A két világrend szemben állása rákényszerítette a szocialista országokat (melyek gyakorlatilag csak egymás között kereskedtek) saját erőforrásaik minél magasabb szinten történő kihasználására. Az érdekeltség hiánya és a relatív elszigeteltség technikai-technológiai lemaradást eredményezett, de még ez a színvonal is elegendő volt ahhoz, hogy az ország szükségleteit a foglalkoztatott lakosság fele, vagy annál kisebb létszám is képes legyen előállítani. A szocialista gazdasági rendszer – nem felismerve a gazdasági hatékonyság anomáliáját, de ráérezve arra – oly módon szilárdította meg a teljes foglalkoztatottságot, hogy jelentősen fellazította a munkafegyelmet. A jelenség nevet is kapott: gyáron belüli munkanélküliségnek nevezték.

Ezzel együtt a rendszer kielégítően működött, a szocializmus fénykorában, a hetvenes években az átlagfizetés vásárlóértéke lényegesen magasabb volt a mainál, igaz, korlátozott választék mellett.

A ’80-as évek közepére eldőlt a kapitalista termelési viszonyok abszolút fölénye.

A fejlett kapitalista országok a szocialista minta ellensúlyaként megalkották a jóléti társadalom képét és fogalmát, ami a hatékonyság növelése ellen, tehát a bértömeg növelésének, a fogyasztás ösztönzésének így végső soron az esetleges válság elkerülésének irányába hatott.

A hanyatló szocializmus időszakában a magyar lakosság megfogalmazta azt az igényét, hogy részesedni akar a jóléti társadalom vívmányaiból. Ráadásul erre egyre több lehetősége volt, hiszen a világ nyitottabbá vált, de a gazdasági teljesítmény egyre jobban elmaradt az igényektől, a fogyasztástól. Megindult az eladósodás, a gazdaság leépülése, mely politikai válsághoz és a rendszerváltáshoz vezetett.

A rendszerváltást követően az ország gazdasági teljesítőképessége zuhanni kezdett.

Megszűnt a munkahelyek harmada, mely a téeszek felbomlásával elsősorban a vidéki lakosságot sújtotta. Saját erőforrásaink kihasználása drámaian alacsony volt, a termelőeszközök elavultak. Ahhoz, hogy a rendszerváltó kormány biztosítani tudja a lakosság ellátását a hazai erőforrások jelentős részét át kellett engedni a fejlett európai országokból érkező vállalkozóknak. Közreműködésükkel, és az ország adósság állományának növekedésével átmeneti fellendülés következett, de a gazdaság – részben a válság következtében – eddig soha nem látott szintre esett vissza.

Mára a kormány a hazai erőforrások töredékével számolhat, a statisztika tíz százalék feletti munkanélküliséget mutat ki, miközben a foglalkoztatottak aránya kevesebb, mint fele a munkaképes lakosságnak, a másik fele nem, vagy feketén dolgozik. A gazdasági teljesítmény nagyon elmarad a szocializmus fénykorában produkált teljesítménytől, az államadósság több, mint az éves Társadalmi össztermék háromnegyede. Ilyen állapotban érte az országot a világgazdasági válság második hulláma melyről a szakértők azt feltételezik, hogy hosszan elhúzódó vagy ciklikus lesz.

 

Ez a háttere, és kiindulópontja A Társadalmi Tanács programjának. Nem keresi az előző kormányok felelősségét, nem hivatkozik másra. Ellenkezőleg: a szokatlanul hosszú és kitérőkel tarkított preambulum célja annak kinyilvánítása, hogy az ország helyzetének pontos ismeretében, felelősségét átérezve készítette el programját.

 

C. A program ideológiai alapjai

 

A fent tisztázott előzmények és körülmények eleve meghatározzák, hogy a Társadalmi Tanács programjának új, eddig sehol sem alkalmazott megoldásokat kell felvonultatni.

Így a terv két legfontosabb eleme:

 

-          az állam és a közigazgatás liberális felépítése és az önkormányzatok paternalista jellege, valamint

-          a duális gazdasági modell

 

Az első arra a felismerésre épül, hogy a gondoskodó hatalom működésére és az egyéni szabadság érvényesítésére egyformán van jól érzékelhető társadalmi igény. Ez nem példa nélküli, jellemző az erős Társadalmi összetartozást felmutató kisebb államokra.

A duális gazdasági modell pedig nem más, mint az I. fejezet A/2. pontjának utolsó bekezdésében megfogalmazott követelményt* megvalósítani képes konstrukció.

Olyan társadalmi-gazdasági rendszert kell kialakítani, amely stabilitásának alapja a terv- és a piacgazdaság, a magán- és a köztulajdon, a piaci viszonyok és a teljes foglalkoztatás egyensúlya.

 

(*„Létre kell hozni a két rendszer kombinációját, a teljes foglalkoztatottságot biztosító piacgazdaságot, a vállalkozás szabadságát garantáló tervgazdaságot.”)

 

Társadalmi stratégia.

(A Társadalmi Tanács politikai irányvonala.)

 

Egy kormány programja jellemzően egy ciklusra, általában négy-öt évre szól. Illeszkednie kell azonban egy hosszabb távú elképzeléshez, amely megszabja az ország fejlődésének irányát, ütemét, a nemzet távolabbi célkitűzéseit. A rendszerváltást követően ilyen dokumentum nem készült, egységes, konszenzuson alapuló irányvonal nem alakult ki. A hatalomra kerülő kormány rendszerint nem is tervezett olyan intézkedéseket, amelyek megvalósítása a kormányzati ciklus idejét meghaladta, ha mégis, akkor ezek befejezetlenek maradtak. Az elindított folyamatokat a következő, más politikai nézeteket képviselő hatalom semlegesítette, és mivel ez kölcsönös volt, kialakult a helyben járás. A problémákat az ország görgeti maga előtt, melyek elmélyülnek, halmozódnak.

A következő ciklusban halaszthatatlan feladatok sorozatát kell elvégezni úgy, hogy az intézkedések ne gyengítsék, hanem erősítsék egymás hatását. Ennek viszont az feltétele, hogy legyen rögzített Társadalmi Stratégia. Ebben a dokumentumban ki kell térni a gazdaság irányvonalának hosszú távú tervezésére, a társadalmi folyamatok várható alakulására és tudatos alakítására, valamint az ország működését több cikluson át befolyásoló, széles körben, több politikai oldalról támogatott kormánypolitika meghatározására.

Az irányelvek rögzítése e program elkészítésének is nélkülözhetetlen feltétele, a stratégia részletes kidolgozása pedig a következő időszak első és legfontosabb feladata. 
 

  1. A.      Gazdasági célkitűzések

 

a)    Az ország jelenlegi állapota kritikus. A régóta kezeletlen gazdasági problémák miatt a világgazdasági válság súlyos helyzetet teremtett, a válságkezelő intézkedések ellenére Magyarország közel került a fizetésképtelenséghez, az államcsődhöz. A gazdaságot 75% feletti államadósság, jelentős strukturális államháztartási hiány, magas munkanélküliség jellemzi. A társadalom megosztott, 3 milliónál többen élnek a szegénységi küszöb alatt. Az állami intézményrendszer működőképessége határán van, a nagy ellátórendszerek már nem képesek a társadalom számára elfogadható színvonalú szolgáltatást biztosítani.
Összességében: elkeseredett küzdelem zajlik a gazdasági összeomlás ellen, ugyanakkor egyre közelebbi és egyre reálisabb veszély a kormány és a társadalom válsága.  A helyzetet tovább rontja, hogy a problémák kezeléséhez szükséges erőforrások jelentős többsége külföldi tulajdonban, vagy külföldi üzemeltető hatáskörében, rendelkezésében van. Ezek a vállalkozók a gazdaság hazai szereplőivel szemben (így a mindenkori kormánnyal szemben is) ellenérdekeltek, mert természetes céljuk az érdekérvényesítő képességük növelése a versenytársak és az állam rovására.

A következő időszakban a kormánynak jelentős mértékben csökkentenie kell az államadósságot, három százalék alatt kell tartania a költségvetési hiányt, hatékonyan védekeznie kell a válsággal szemben, és eredményeket kell elérnie a szegénység ellen folytatott küzdelemben. Ez csak akkor lehetséges, ha képes lesz az ország gazdasági teljesítményét igen nagymértékben - hozzávetőlegesen a kétszeresére növelni. Ennek érdekében olyan strukturális változást kell végrehajtani, amely a versenyt az egyéni szereplők közötti szintről a közösségek közötti szintre emeli.

Magyarország jövője azon múlik, hogy sikerül-e a társadalom szerkezetének alapvető átalakítása úgy, hogy tagjai szolidáris és együttműködő közösségeket alkotva, ugyanakkor egymással versenyezve olyan gazdasági teljesítményt nyújtsanak, mely alkalmas az előttünk álló problémák kezelésére.

 

b)   A magyar gazdaság nagymértékben nyitott. Az export-import szerkezet viszont kedvezőtlen, a hazai termelés jelentős részét olyan alkatrészek és félkész termékek gyártása teszi ki, melyek felhasználásával külföldön készül el a végtermék, így a végső értékesítésből eredő haszon is külföldön keletkezik. 
Ennél azonban sokkal súlyosabb következményekkel járhat, hogy a belső ellátás nagyobb része is külföldi eredetű, az ellátás biztonsága tehát függ a külföldi ellátórendszerektől, még olyan alapvető ágazatokban is, amelyekben egyébként Magyarország rendelkezne a szükséges kapacitásokkal. Az itthon előállított termékek feldolgozottsági foka jellemzően alacsony, tehát a hazai ellátásban és a feldolgozottsági fok javításában jelentős tartalékok vannak.

 

Jelentősen növelni kell a gazdaság teljesítő képességét. Ennek egyik forrása a munkanélküliség és a feketegazdaság felszámolása lehet a duális gazdasági modell bevezetésével, mely a piacgazdaság működése mellett biztosítja a maximális foglalkoztatottságot. A munkaerő tartalékok mozgósítása, a belső ellátásban való részvétel arányainak növelése és a feldolgozottsági fok javítása alkalmas lehet a kitűzött célok elérésére. A mezőgazdaságot stratégiai ágazatnak tekintve több célkitűzés is elérhető:

  • nagy számú vidéki lakosság foglalkoztatása megoldható, képessé válnak saját fenntartásukra és ellátásukra, miközben a költségvetés szempontjából befizetővé válnak;
  • gazdasági tevékenységükkel javítják a belső ellátásban való hazai részvétel arányait;
  • a termelés megteremti a feltételeket a feldolgozottsági szint emeléséhez új vállalkozások beindításához, meglévők fejlesztéséhez;
  • a szervezett mezőgazdasági tevékenység újraindíthatja a háztáji gazdálkodást, a ház körüli állattartást.

Az ebből eredő stratégiai feladat tehát az állami, önkormányzati szervezésben működő kollektív mezőgazdasági tevékenység elindítása és felügyelete országos méretekben.

 

c)    A foglalkoztatás szempontjából nem csak a képzetlen, gyakorlatlan munkaerő jelent problémát. Azzal is számolni kell, hogy a városokban, városias környezetben élő munkanélküliek képzettségének szerkezete nem kedvez az ország adottságaihoz jól illeszkedő, gazdaságosan fenntartható munkahelyek létrehozásának és működtetésének. Az elmúlt időszakban a magyar oktatási és szakképzési rendszer azokat a képzéseket részesítette előnyben, melyek műszaki eszközök és beruházások nélkül, tantermi környezetben is folytathatók. Ennek következménye, hogy a termelő ágazatok munkaerő utánpótlása megcsappant. Márpedig az ország gazdasági teljesítményének növelése elsősorban a termelő ágazatok teljesítményének növelése útján valósítható meg. Világosan látni kell, hogy Magyarország lehetőségei, gazdasági erőforrásai nem fognak alkalmazkodni a szakmai képzés összetételéhez, és a városi életmódhoz szokott munkaerő tartalék a mezőgazdaságban tömegesen nem foglalkoztatható.

 

Abból, hogy a vidéki lakosság foglalkoztatásának bővítésére a mezőgazdasági termelés keretében mutatkozik a legjobb lehetőség, következik a hozzátartozó iparágak fejlesztésének igénye. Ez érinti a mezőgazdasági és élelmiszeripari termelőeszközök gyártását, valamint a feldolgozóipart és a csomagolóipart. Ezek a profilok, ha nem is válnak stratégiai ágazattá, fokozott figyelmet érdemelnek. Ebben a környezetben ugyanis biztosan létesíthetők gazdaságosan működtethető állami vagy önkormányzati üzemeltetésű munkahelyek, bár elsődleges cél a mezőgazdasági termeléshez kapcsolható vállalkozások számának növelése, kapacitásuk bővítése. A szükséges szakmai összetételt átképzések útján kell biztosítani, gondoskodva a jövőbeni képzés helyes arányairól.

Az ehhez tartozó stratégiai célkitűzés a mezőgazdasági termelés műszaki, technikai hátterének biztosítása, a feldolgozóipar és a csomagolóipar fejlesztése a maximális foglalkoztatottság eszközként történő felhasználásával. Ugyanakkor az is világos, hogy a Társadalmi Stratégia célkitűzéseivel összhangban szükség van a szakmai képzés összetételének, létszám-arányainak tervezésére.

Az új Társadalmi stratégiában a kereskedelmi tevékenység szerepe is megnövekszik. A válság leküzdésének, az államadósság és az államháztartási hiány csökkentésének, a szegénység felszámolásának csak az egyik bástyája a gazdasági teljesítmény jelentős növelése, a másik feltétele a termelés és fogyasztás növekvő különbözetének külföldön történő értékesítése. Arra lehet számítani, hogy ez utóbbi állítja nagyobb feladat elé az országot. Az értékesítési tevékenység során kell ugyanis szembesülnie a piacokért folytatott nemzetközi verseny feltételeivel, termelési lehetőségeinek korszerűtlenségével, műszaki színvonalának hiányosságaival. Ebből két dolog következik: az egyik, hogy arra a közel 3 millió munkaképes magyar dolgozóra kell támaszkodni, akik ma nem vesznek részt az ország legális gazdasági folyamataiban. Ez az erőforrás kiteszi a háromnegyedét mindannak, amivel számolni lehet. A maradék, bár sokkal kisebb nagyságrendű, de nem elhanyagolható, a magyar szellemi kapacitás. Jelenleg a szellemi kapacitás nemzetgazdasági hasznosításának szervezettsége nagyon alacsony. A működő szellemi tőke szinte kizárólag külföldi tulajdonú vállalkozásokban fejti ki hatását, vagy ha nem, akkor egyéni érdekek mozgatják.

Ezért fontos a hárommilliós tartalékot jelentő munkaerőbázis foglalkoztatása, és a belső szellemi kapacitás szervezett kihasználása. Stratégiai jelentőségű a megfelelő kereskedelmi kapcsolatok kialakítása és intézményesítése, valamint az innováció és a fejlesztés minden szintet átfogó koordinációja.

 

d)   A privatizáció kezdetét kaotikus állapotok jellemezték. Ebben az időszakban a termelés rendkívül alacsony szintre esett vissza, jórészt azért, mert az ország gazdasági tevékenységének irányítói abban voltak érdekeltek, hogy a hatáskörükbe tartozó létesítmény minél alacsonyabb áron megszerezhető legyen. Az ország működésének finanszírozásában a privatizáció jelentős szerepet kapott, így a jellemző szempont a kormány oldaláról az elérhető privatizációs bevétel volt. Nem készült olyan privatizációs stratégia, amely az egyes létesítmények állami irányítás alatt történő működtetésének szempontjait összevetette volna a privatizációs bevételből származó közvetlen előnyökkel. Ennek következtében alakult ki az a helyzet, hogy az állam tulajdonában nincsenek olyan termelőeszközök, amelyek lehetővé tennék számára a gazdasági folyamatok alakulásába való közvetett beavatkozást, illetve egyes stratégiainak számító ágazatok indirekt irányítását. Különösen érzékeny veszteség a Társadalmi erőforrások jelentős részének elvesztése.

 

Olyan nagyságú tőketulajdon megszerzésére, mely lehetőséget nyújtana egyes fontos ágazatok közvetett irányítására, nincs lehetőség.

Az állami, közösségi tulajdonban működtetett termelőeszközök részarányának növelése mégis stratégiai célkitűzés, a gazdaság építésének jelen szakaszában azzal a céllal, hogy az államnak alapvető befolyása legyen a munkahelyek számának alakulására. A későbbiek során a mennyiségi szempontokat fel kell váltania a minőségi szempontoknak, és meg kell határozni azokat a stratégiai ágazatokat, amelyekben az állam jelentős tulajdonhányadot kíván kialakítani a közvetett beavatkozás lehetőségének érdekében.

A Társadalmi vagyon mindenek felett álló védelme a mindenkori kormány kötelessége. Nem csak azért felel, hogy nem növekedhet a külföldi tulajdonba kerülő vagyonrész, hanem azért is, hogy a külföldi tulajdonban lévő, külföldiek rendelkezése alatt álló vagyonhányad csökkenjen. Fokozottan vonatkozik ez az alapvető Társadalmi erőforrásokra.

Stratégiai célkitűzés: az állami részarány növelése a termelőeszközök tulajdonszerkezetében, később stratégiai ágazatok kialakítása és tőkekoncentráció a stratégiai ágazatokban, a kormány anyagi lehetőségeinek függvényében.

 

e)   A magyar fizetőeszköz régen cserére érett, ám erre többek között a monetáris unióba való belépés szándéka miatt nem került sor. Míg korábban a szigorú belépési feltételek akadályozták meg Magyarország belépését, addig mostanra kétségessé váltak a belépéstől remélt előnyök, és új szempontok is felmerültek. A közös pénz nem csak előnyöket, kockázatokat is hordoz. Ha egy közös valutát használó ország valamilyen ok miatt elhagyni kényszerül az euró zónát olyan helyzetbe kerülhet, amelyből csak nagy nehézségek és jelentős ráfordítások árán képes kiszabadulni.

 

Magyarország mai állapotának figyelembe vételével hasznosabb és reálisabb célkitűzés a pénzreform, mint az euró zónába való belépés terve. Görögország, mint a monetáris unió tagja - ha kiesik az euro zónából - extrém helyzetbe kerülhet. Beláthatatlan, hogy saját fizetőeszközét mennyi idő alatt képes visszaállítani, és milyen további károkat szenved el a görög gazdaság addig. Ezért Magyarországnak fontos, hogy legyen saját fizetőeszköze, még akkor is, ha az ki van téve a nemzetközi pénzpiacok hatásainak. A világgazdasági válság az euro létét veszélyezteti, vezető szakértők latolgatják, hogy marad-e, vagy megszűnik. Ha marad, és továbbra is produkálja az eddig nyújtott előnyöket az unió számára, Magyarországon akkor is párhuzamos fizetőeszközként a Társadalmi valuta mellett célszerű bevezetni. Ilyenre volt példa az egykori Jugoszláviában, később Montenegróban, ahol a jugoszláv dinár mellet a német márka is hivatalos fizetőeszköz volt.

 

f)     A lakosság gazdasági szerepvállalására a jövedelmeket terhelő elvonás alapvető hatással van. Mélyebb elemzés nélkül ez lehet az egyik oka annak, hogy Magyarországon a munkaképes korú lakosság hatmillió fő, míg a foglalkoztatottak száma hárommillió. Amíg a munkajövedelmek és a tőkejövedelmek nagyságrendje összehasonlítható, addig a munkajövedelmeket terhelő elvonás aránytalanul magas a tőkejövedelmek adóihoz képest. Ebből következik, hogy sem a tőkejövedelemből származó bevétel, sem a munkajövedelemből származó bevétel nem arányos a ráfordítással. A tőke jelentősen túlértékelt, ezért viszonylag alacsony gazdasági hatékonyság mellett is profitál, miközben az állam jelentős bevételtől esik el. A munka alulértékelt, a feladathoz tartozó ráfordítás nincs megfizetve (viszont a foglalkoztató költsége magas) ezért a dolgozó nem érdekelt a teljesítményben, gyakran a munka elvégzésében sem.

 

A tőkejavak birtokosát érdekeltté kell tenni a foglalkoztatásban. A termelőeszközök értéke után olyan adó jellegű elvonást kell alkalmazni, amely fordítottan arányos az élőmunka ráfordítás mértékével.

Rendezni kell a munkajövedelmek és tőkejövedelmek piaci és társadalmi értékének arányát, viszonyát a gazdasági folyamatokban. A tőkejövedelmeknek a közteherviselésben legalább akkora szerepet kell kapniuk, mint a munkajövedelmeknek.

 

g)    Magyarország önálló, független európai állam, amely őrzi területi integritását és szuverenitását. Az Európai Uniós tagságot értéknek tekinti, eleget tesz vállalt kötelezettségeinek, de tisztában van azzal, hogy kölcsönösen előnyös gazdasági együttműködés csak olyan országok között jöhet létre, amelyek gazdasági (és politikai) ereje kiegyenlített.  Mit is jelent akkor egy ország szuverenitása? Egy ország akkor tekinthető szuverénnek, ha a számára kedvezőtlen gazdasági hatások előtt, mint egy zsilipet, le tudja zárni határait, a számára kedvező hatásokat viszont be tudja engedni az országába. Magyarország számára egyes Uniós szabályok kedvezőek, más szabályok kedvezőtlenek. A tőke szabad áramlása mást jelent Franciaország számára és megint mást Magyarország számára. Franciaországban az idegen tulajdonban működtetett termelő kapacitások aránya a Társadalmi tulajdonhoz képest alacsony, Magyarországon hihetetlenül magas. Ezért Franciaország az alapvető termékek területén önellátó, Magyarország pedig végtelenül kiszolgáltatott. Franciaország dönthet Európai Uniós tagságáról, Magyarország pedig rá van szorulva a tagságra.

 

Magyarországnak törekednie kell arra, hogy méretei és gazdasági, politikai súlya ellenére hatékonyan képviselje az ország szuverenitását az Európai Unióban. Annak érdekében, hogy ez eredményes legyen jelentős többlet teljesítményt kell produkálnia az államadósság csökkentéséért. Később a teljesítményen nem lazítva a felszabaduló forrásokat a gazdaság intenzív fejlesztésére kell fordítani, melybe beletartozik az élőmunka értékének (bér) fejlesztése is. Ettől romlik az idegen tőke beáramlása, a fejlesztéseknek tehát ezeket ki kell váltania, viszont ezzel párhuzamosan nő a szuverenitásunk, csökken a kiszolgáltatottságunk, és nő a lehetőség a magyar tőkeexportra.

Ezek a hosszú távú gazdasági célkitűzések. Az eszköz pedig: a Társadalmi együttműködés magas szervezettségi szint mellet, a piaci verseny felemelése az egyének közötti szintről a közösségek közötti szintre, ezáltal a termelékenység nagy mértékű növelése. 
A hazai termelésben elért termék-többlet értékesítésének folyamatában maximálisan ki kell használni az Uniós tagság nyújtotta lehetőségeket.

 

h)   Magyarország már került olyan helyzetbe, hogy külföldről érkező alapvető termék (földgáz) szállításának kimaradása miatt tartalékainak felhasználásával biztosította az ellátást. Az okokat a külföldi partnerek belátható időn belül elhárították, de az eset arra késztette a magyar szakembereket, hogy jelentős mértékben növeljék a tartalék kapacitásokat. 
Tisztában kell lenni azzal, hogy az ország nem csak az energiahordozók tekintetében, hanem az alapvető élelmiszereket, elemi létszükségleti cikkeket illetően sem önellátó, sőt számot tevő készletekkel, tartalékokkal sem rendelkezik. A külföldi szállítások elmaradása a létminimumhoz szükséges alapvető cikkek hiányát, többek között kritikus élelmiszerhiányt okozna.

A világgazdasági válság tapasztalatait leszűrve a Társadalmi stratégia részévé kell tenni egy gazdasági vészhelyzetre vonatkozó programot, melynek kizárólagos célja a szociális biztonság fenntartása súlyos válság esetén. Ez a program más országos szintet érintő vészhelyzetben is alkalmazható, pl. hadigazdálkodás, természeti katasztrófa, stb.

 

  1. B.      Társadalmi stratégia

 

a)    A rendszerváltás alapvetően változtatta meg a társadalom szerkezetét. Az előző rendszer az egyént háttérbe szorította a közösséggel szemben, így az egyén boldogulása alapvetően a közösséghez való viszonyától, a közösségben betöltött szerepétől függött. A termelőeszközök társadalmi, közösségi tulajdonban voltak, a munkaerő értékét is inkább a csoportteljesítmény határozta meg, mint az egyéni képességek. A magas színvonalú együttműködés kedvezően hatott az élőmunka minőségére, de kedvezőtlenül befolyásolta a termelőeszközök fejlesztését, mert ezek jelentősége háttérbe szorult a munka személyi feltételeivel szemben (A szocializmusban a legfőbb érték az ember.). Ezért a szocialista országok fejlettsége, műszaki színvonala behozhatatlanul lemaradt a nyugati gazdaságtól, miközben Magyarország rendelkezett a térség legjobban képzett, legnagyobb tudású szakmunkásaival.
Ugyanakkor a rendszer megfosztotta az egyént a kiugrás, a kiemelkedés lehetőségétől. Ez tekinthető az egyéni szabadságjogok legdurvább korlátozásának, a rendszerváltás egyik fő kiváltó okának.
A piacgazdaság viszont szembeállítja egymással a társadalom szereplőit, mert alapja a verseny, mércéje pedig az érdekérvényesítő képesség. Ez jótékony hatással van az eszközök fejlesztésére, hiszen az egyén esélyeit javítja, ha jobb eszközökkel rendelkezik, mint versenytársai, de akadályozza az együttműködést, a közösség kialakulását, mert az egyén érdekérvényesítő képessége csak egy másik szereplőhöz viszonyítva értelmezhető, és ha az egyiké nőtt, akkor a másiké szükségszerűen romlott, így bármilyen csoport jön létre, azon belül kikerülhetetlenül ellenérdekeltség van. A piacgazdaságban is működő munkamegosztás azért működik, mert hosszabb, rövidebb távú közös célokkal ez a viszony moderálható, de ebben a gazdasági rendszerben fel nem oldható.

 

Magyarország gazdasági teljesítményének olyan arányban kellene növekednie, (körülbelül kétszeresére) mely a legtöbb szakember számára kívül esik a realitások határán. Ez kötött társadalmi keretek között igaz is. Kizárólag olyan társadalmi környezetben érhető el, amely képes ötvözni az együttműködés hatékonyságát a versenyből származó előnyökkel.

A meglévő adottságokra építve olyan környezetet kell teremteni, mely kedvez a közösségek kialakulásának. E szempontból a helyi, települési önkormányzatokat kell meglévő adottságoknak tekinteni, mert szerepük, feladataik és hatáskörük jelentős módosításával ők lehetnek az új közösségek letéteményesei. Az önkormányzati rendszer szerkezetét úgy kell módosítani, hogy alapelemei jól átlátható, megfelelő méretű (néhány ezer fős) lakóközösségek legyenek, melyek képviselői egyebek mellet a közösségi létformáért, tagjainak boldogulásáért, életkörülményeinek alakulásáért is felelősséget vállalnak. A rendelkezésre álló munkaerő kapacitások maximális kihasználásában, a teljes foglalkoztatottság kialakításában az önkormányzatoknak fontos szerep jut, mivel ez az intézmény alkalmas arra, hogy részletekbe menően figyelemmel kísérhesse az állampolgárok életét, szociális helyzetét, rászorultságukat, részvételüket a gazdasági folyamatokban, szerepvállalásukat a közteherviselésben.

A piacgazdaság lényegét jelentő verseny nélkülözhetetlen a gazdaság folyamatos fejlődése szempontjából, ugyanakkor a társadalom nem kívánt rétegződését, és egyes rétegek elszegényedését okozza. Az új önkormányzati és államigazgatási modell fontos feladata lesz, hogy a versenyt az egyének közötti szintről a közösségek közötti szintre emelje.

 

b)   Az államigazgatási rendszer működése, hasonlóan a többi nagy ellátórendszeréhez, akadozik. Sok a párhuzamosság az állami szervek és az önkormányzatok feladatai között, a feladatok leosztása mögött gyakran nincs koncepció, sok esetben az egyetlen cél a költségek áthárítása, ezért a leosztott feladatok és a források között nincs arányosság. Ennek rendszerint az önkormányzatok a vesztesei, bevételei nem fedezik a működésüket, az állam által leosztott feladatok végrehajtásához pedig nem kapják meg a szükséges forrásokat. Ezért sokan eladósodnak, csőd közeli helyzetbe kerülnek, működésképtelenné válnak, csődbe mennek.
Ebben az állapotban az államigazgatási rendszer, a közigazgatás, és az önkormányzat nem képes hatékonyan betölteni társadalmi szerepét. Struktúrák és folyamatok keverednek, az önkormányzatiságnak nincs tudatosan kialakított szerkezete, a magasabb szinten álló önkormányzatok nem integrációi az alacsonyabb szintű önkormányzatoknak, hanem mesterségesen generált, részben föléjük helyezett hivatal, gyakran összemosódó hatáskörökkel, más esetekben megfelelő hatáskörök nélkül.

 

Egy ország működése szempontjából rendkívül fontos, hogy a társadalmi struktúra világos és átlátható legyen. Ennek a társadalom építő elemeiből kell kiindulnia, egyén - család - helyi közösségek - intézményesített közösségek (helyi önkormányzatok) - közösségek szövetségei (megyei és regionális szinten) - szövetségek szövetségei (országos szinten, mely egyebek mellett alkalmas az alsóház szerepének betöltésére is. Így a demokrácia erős támasztékot kaphat, mert az ország irányításában a politikai alapú képviselet mellett megjelenik a területi, térségi alapú érdekképviselet is).

A társadalom szerkezetének tudatos átformálása fontos stratégiai célkitűzés, mely csak akkor hajtható végre, ha valamennyi politikai erő elkötelezett mellette. Az államigazgatás szerkezetének pedig az új társadalmi struktúrát kell szolgálnia és nem fordítva!

c)    Magyarország 1989-ben a demokráciát választotta. A rendszerváltást követően, a történelmi hagyományokkal rendelkező demokratikus államok berendezkedését és tapasztalatait figyelembe véve kialakította a demokratikus intézményrendszerét, mely, bár nem volt tökéletes, megfelelt az európai normáknak és egészen a legutóbbi időkig kielégítően működött. Mára kiderült, ha egy kormánnyal szemben csökken a bizalom, akkor kevés, ha az ország működése demokratikus, az intézményrendszernek és a jogi környezetnek olyannak kell lennie, hogy az kizárja a demokrácia szabályaitól való eltérés lehetőségét. Ennek a követelménynek Magyarország nem felel meg.

 

A demokratikus intézményrendszer valamint a jogi környezet felülvizsgálata és a követelményeknek megfelelő módosítása nagyságrendjét tekintve nem, de jelentőségét tekintve stratégiai feladat. Ezt alátámasztja, hogy a rendszert érintő minden módosítás csak kétharmados többséggel történhet, ami ugyan mindig szükséges, de nem mindig elégséges feltétel.

A magyar demokrácia állapotának átvizsgálását követően a szükséges módosításokat széles körű társadalmi egyeztetés után, Társadalmi konszenzus alapján lehet elvégezni. Ennek során figyelembe kell venni, hogy a társadalom részéről igény van a közakarat fokozottabb érvényesítésének lehetőségére, a népszavazás indokolatlan korlátainak megszüntetésére.

 

d)   A közakarat érvényesülésének területén kezdetektől fogva voltak problémák. Ez nem véletlen, a politika természetéből adódik. Belátható ugyanis, hogy politikai csoport olyan személyekből jöhet létre, akik valamilyen szempontból az általános véleménytől eltérő álláspontot fogalmaznak meg. Ezáltal magukat megkülönböztetik, tehát egyes szándékaik különböznek a többségi szándéktól, érdekeik gyakran nem esnek egybe a többségi érdekkel. Céljuk, hogy minél nagyobb részben ők határozzák meg, mi történjen a társadalomban, és ez a közakarat érvényesülése ellen hat. Jellemző esete volt ennek a rendszerváltás időszakában a köztársasági elnök választásáról szóló népszavazás. Mivel egyetlen párt sem volt érdekelt a helyes kérdés feltevésében, ezért a kérdés így szólt: 
Csak az országgyűlési választások után kerüljön-e sor a köztársasági elnök megválasztására?
Ahelyett, hogy így szólt volna:
A köztársasági elnök megválasztása általános választás, illetve népszavazás útján történjen?
Az eredmény ismert, sor került egy-két olyan köztársasági elnök megválasztására, akik népszavazás útján sohasem nyerték volna el címüket.
A politikai szereplők, függetlenül attól, hogy melyik párt volt hatalmon, több alkalommal korlátozták a népakarat érvényesülésének lehetőségét. Egyes esetekben ez indokolható, más esetekben hatalmi, pártpolitikai szempontok érvényesültek. 
Az aktuális állapotot a közakarat túlkorlátozása jellemzi.

 

A közakarat érvényesítésének lehetősége a demokratikus intézményrendszer legfontosabb eleme. Jogszabályi korlátozása mellet gyakorlását akadályozza a mai eljárás bonyolultsága, költségessége is.

Ezzel szemben a társadalom jogos követelése, hogy a lakosság minél nagyobb mértékben vehessen részt a közélet alakításában, sorsának irányításában. Ennek érdekében felül kell vizsgálni a népszavazási kezdeményezéseket korlátozó jogszabályokat. Ki kell fejleszteni a közakarat érvényesítésének egyszerű, olcsó lehetőségeit, legyenek például elektronikus szavazófülkék (ujjlenyomat azonosítóval), valamint a hozzájuk tartozó biztonsági rendszerrel, melyek gyakorlatilag minimális költséggel biztosíthatják a lakosság közvetlen állásfoglalásának lehetőségét, bármilyen ügyben, szinte tetszőleges gyakorisággal.

A parlamenti demokrácia tökéletlenségére hívta fel a figyelmet a jelenlegi, kétharmadot meghaladó kormánytöbbség. A demokrácia védelmében szükség van olyan törvényekre, melyek előkészítése ugyan a parlament feladatai közé tartozik, de csak népszavazás egyetértő eredménye esetén léptethető hatályba. A mai helyzetből kiindulva olyan lehetőségre is szükség van, mely szerint a közakarat egyértelmű kifejezésével megszüntethető egyes törvények módosításának minősített többséghez való rögzítése.

E stratégiai célkitűzés még további lehetőségek hordozója.

 

e)   A népképviseleti rendszer a demokrácia megvalósulásának fontos része. A parlamenti képviselők megválasztásának folyamatait lényegében az előző rendszertől örökölte az ország. Ez abból a feltételezésből indul ki, hogy a választók nem hozhatnak hibás döntést, ezért nincs is mód arra, hogy a cikluson belül megváltoztassák álláspontjukat.
Ezzel szemben a választóknak gyakran nincs módjuk megismerni a képviselőjelölteket, sokszor szavaznak az ajánló pártba vetett bizalmuk alapján, vagy támpont nélkül, és csak később derül ki, hogy a megválasztott képviselő alkalmatlan a feladat ellátására. Ennél jelentősebb probléma, hogy a megválasztott képviselők cselekvési szabadsága a ciklus végéig olyan mértékben kiszélesedik, amellyel élve hatalmas anyagi, erkölcsi károkat okozhatnak, választóik akaratával ellentétesen szélsőséges nézeteket képviselhetnek, vagy passzivitásukkal teret engedhetnek olyan folyamatoknak, mely választási körzetük, esetleg az egész ország érdekeivel ellentétesek.
Hasonló a helyzet az önkormányzati képviselők és a polgármesterek megválasztásának területén is.
Ezzel szemben azt is figyelembe kell venni, hogy a képviselők munkája megkövetel egyfajta biztonságot, függetlenséget, szabad mozgásteret. Nem lehet őket annak kitenni, hogy nézetük, álláspontjuk vagy az általuk képviselt érdekek miatt alaptalan támadások érhessék, munkájukat, egzisztenciájukat veszélyeztessék. Ugyancsak nem lehet kitenni a kormányt annak, hogy parlamenti támogatottsága a ciklus alatt indokolatlanul nagy mértékben megváltozzon, tevékenységét szemben álló párt, vagy más politikai, társadalmi erő politikai szándékkal ellehetetlenítse.

 

A mérleg egyik serpenyőjében az áll, hogy a képviselők visszahívhatóságának intézményét más államok mintájára Magyarországon is be kell vezetni, mind a parlamenti, mind az önkormányzati képviselők, polgármesterek esetében. A másik serpenyőben az áll, hogy mindehhez olyan protokollt kell rendelni, amely nem teszi lehetővé, a visszahívás folyamatainak hat hónapnál korábban történő lezárását, megakadályozza az eljárás indokolatlan megindítását, meggátolja, hogy egy képviselő munkáját ellentétes pártérdekből akadályozni lehessen, és súlyos következményeket rendel a megalapozatlanul indított eljárások kezdeményezéséhez.
Arra is lehetőséget kell nyitni, hogy hasonló garanciális elemek mellett mód legyen a képviselő tevékenységének felfüggesztésére.

A szélsőséges nézetek képviselete egyrészt rendkívüli veszélyt jelent a társadalomra, másrészt az ellene való fellépés demokratikus alapjogokkal kapcsolatos aggályokat vet fel. Az azonban megengedhetetlen, hogy súlyosan szélsőséges nézeteket hangoztató, törvény és közösségellenes tevékenységet végző személyeket mentelmi jog védjen, szélsőséges szervezet a demokratikus jogokra való hivatkozással rendszeresen jelentős időkeretet kapjon a kereskedelmi és közmédiákban.

Kezdeményezni kell egy olyan nemzetközi intézmény létrejöttét, amely hivatott és jogosult annak megállapítására, hogy egy szervezet tevékenysége a világ demokratikus felfogásával összeegyeztethetetlen, melynek határozata alapján az eljárást kezdeményező nemzet a szervezetet betilthatja, parlamenti működését megtagadhatja. Emellett lehetővé kell tenni, hogy népszavazás minősített többségével felhatalmazva a szélsőséges cselekmények a parlamenten belül és kívül is szigorúbban szankcionálhatók legyenek.

A stratégiai célkitűzés tehát a társadalom védelme a hatalmi pozícióban megjelenő alkalmatlansággal, rossz szándékkal és a szélsőségekkel szemben.

A társadalmi szerkezet átalakításának időszakában az ország természetesen eleget tesz a korábban vállalt kötelezettségeinek, betartja a megkötött nemzetközi egyezményeket, szövetségeseivel kialakított viszonyában biztosítja a folytonosságot és a folyamatosságot.

 

  1. C.      Kormánypolitika

 

a)    A kialakult szokások szerint Magyarország első embere a köztársaság elnöke. Ezzel szemben a hatalom gyakorlását jellemző forma a parlamentáris demokrácia, melynek keretei között a köztársaság elnökét a parlament választja, és a parlamentnek van alárendelve. Hatásköre erősen korlátozott, szerepe nagyrészt protokolláris. A valóságban a végrehajtó hatalom legfőbb irányítója a miniszterelnök. Kinevezésének folyamatában élesen elkülönül a jelölt állítás és a jelölés, megválasztás. A jelölt állítás az általános választások előkészítő időszakában történik. A választáson induló pártok már a kampányidőszak előtt megnevezik miniszterelnök-jelöltjüket, és őt teszik választási kampányuk központi szereplőjévé. Ezzel, ha nem is direkt módon, de a pártlistás szavazás érdemben egy személyre irányul, mintha a miniszterelnök választása közvetlen volna. Ha a győztes párt parlamenti többséggel rendelkezik, vagy képes olyan koalíciót létrehozni, amely biztosítja a többséget, akkor a folyamat többi része formális, a győztes párt miniszterelnök jelöltjét a köztársaság elnöke jelöli, és a parlament megválasztja. Elvben a köztársasági elnök mást is jelölhet, de aki mögött nincs parlamenti többség, az nyilván nem kapja meg a szavazatoknak a kinevezéséhez szükséges mennyiségét.
A miniszterelnök-jelölt jellemzően a párt legnagyobb befolyással bíró, leggyakrabban első embere, elnöke. Néhány esetben ez nem így van, de ennek következménye a konfliktusoktól terhelt, alacsony színvonalú kormányzati teljesítmény, a hatalmi bizonytalanság, a bizalmi válság, a kormány megbuktatása. Erre az elmúlt időszakban Magyarországon is volt példa.

 

Abból kiindulva, hogy a stabil kormányzás biztosításához elengedhetetlenül szükséges a kormányzó párt parlamenti többsége, az egyensúly biztosításának érdekében a köztársasági elnök befolyását kell erősíteni. Az, hogy a köztársaság elnökét a miniszterelnök befolyása alatt álló parlament választja, ugyanakkor a miniszterelnököt a köztársasági elnök jelöli, finoman szólva is aggályokat vethet fel.

A köztársasági elnök személyét, és intézményét, valamint a helyi és magasabb szintű önkormányzatok vezetőit, testületeit a néphatalmi ág képviselőinek kell tekinteni és közvetlen választás útján kell kinevezni.

A parlamenti képviselők szerepét, a miniszterelnök és a kormány tagjainak tevékenységét, a szakmai, politikai ághoz kell sorolni és megválasztásuk, kinevezésük gyakorlatát az eddigiek szerint kell folytatni. Ugyanakkor a rendszer stabilitását, kiegyensúlyozottságát növeli, ha a két hatalmi ág nem szinkronban, hanem egymástól eltolva működik. Ezért olyan választási rendszert kell kialakítani, melyben a néphatalmi ág képviselőit öt évre, a szakmai, politikai ág képviselőit négy évre választják. Mindemellett kívánatos az is, hogy fontos állami, kormányzati szervezet irányítójának határozott idejű kinevezése az 5 évet ne haladhassa meg, de megbízatása legalább egyszer meghosszabbítható legyen.

Ez a stratégiai módosítás alapvetően érinti az ország irányításának rendszerét, ezért az átalakításnak hosszabb időre elnyújtva, több cikluson át, a folyamatosság biztosítása mellett kell megtörténnie.

 

b)   Ha a kormányfő pozíciója erős, akkor informális hatáskörét nem csak a kormányszervekre, hanem pártjára, és annak többsége révén az egész parlamentre képes kiterjeszteni. Ezt gyengíti, ha a szóban forgó többséget koalíció biztosítja, de ha a kormányzó párt kétharmadot meghaladó többséggel rendelkezik, a miniszterelnök kezében gyakorlatilag abszolutikus hatalom összpontosul. Ilyen esetben rendkívül sok függ egyrészt a hatalmat gyakorló miniszterelnök személyes képességeitől, másrészt a folyamatok nemzetközi megítélésétől. Magyarország méretét, gazdasági, politikai jelentőségét, valamint földrajzi elhelyezkedését tekintve ez utóbbi a meghatározó, a jelentős európai hatalmak szokatlan és vitatható eszközök alkalmazása árán is megvédik érdekeiket, hegemóniájukat.

 

Az ország irányításának stabilitásához és biztonságához szükséges hatalmat a kormány és a kormányfő számára biztosítani kell, de ez nem lehet korlátlan. A szakmai, politikai irányító rendszer működése alapvetően ettől az egy ponttól eltekintve megfelel a XXI. századi modern társadalom követelményeinek, a szükséges korlátokat pedig a néphatalmi ág keretei között felépíthető Önkormányzatok Szövetségének Országos Tanácsa (ÖSZOT) biztosíthatja vétójog útján, megfelelően kialakított folyamatok mellett. Ezzel gyakorlatilag megvalósul egyfajta kétszintű parlament, amelynek igénye régen megfogalmazódott, de körvonalai korábban nem tudtak kibontakozni.

 

c)    Az erős kormányzati pozíció hasznos az ország irányítása szempontjából, de alapvetően korlátozhatja a parlamenti ellenzék működését, mozgásterét. Minden ciklusváltás állandó problémája az új többségnek az új ellenzékhez, a korábbi hatalomhoz való viszonya. A kormányváltás időszakában visszatérő retorikai elem az ellenzékkel való együttműködés, a másik oldalon pedig a konstruktív ellenzékiség. A gyakorlatban rendszerint egyik sem valósul meg, a kormányoldal politikai célja az ellenzék lejáratása, az ellenzéké pedig a kormányzati munka akadályozása, ellehetetlenítése. A felelőtlen ellenzéki magatartás jelentős károkat okoz az országnak, mint ahogy az ellenzék javaslatainak politikai okból történő lesöprése is növeli az ország elmaradt hasznából származó veszteségeket.

 

Az ország érdekei ellen ható, politikai szándékú, öncélú akciók elé akadályokat kell állítani. Lehetővé kell tenni a bizonyíthatóan hátrányt okozó parlamenti magatartás szankcionálását, mindkét oldalon. Intézményes garanciákat kell beépíteni arra, hogy az ellenzék megvalósíthassa hasznos elképzeléseit. Olyan folyamatokat kell kialakítani, amelyben megfelelő korlátok mellett érdemben tudnak együttműködni a színeiket képviselő önkormányzatokkal, és hatást gyakorolhatnak a társadalom működésére anélkül, hogy korlátoznák a kormányzó pártot az ország vezetésében.

 

d)   Ha a mindenkori kormány hatalma nem kontrollálható megfelelő mértékben, megnő a közélet tisztaságát veszélyeztető cselekmények lehetőségének veszélye. Magyarország e szempontból nincs jó helyzetben, a nemzetközi rangsorban a 40. és az 50. helyezés között található, sajnos közelebb az 50.-hez. Nem csak a korrupcióval, a hivatali hatalommal való visszaéléssel kell szembenézni, hanem az is tarthatatlan, hogy hatalomváltás esetén a szakmaisággal szemben a politikai hűség kerül előtérbe. Az új hatalom képviselői az előző kurzus szakembereit azok szakmai képességeire való tekintet nélkül, politikai szempontok alapján lecserélik, komplett államigazgatási intézményeket, kormányhivatalokat szüntetnek meg, és újakat hoznak létre szakmai szempontokkal nem indokolható módon, kizárólag a káderpolitikának alárendelve. Ennek megfékezésére a parlament és a jelenlegi közjogi rendszer alkalmatlan.

 

A mindennapi gyakorlatban jelentős változásokra van szükség. Előtérbe kell helyezni a kinevezéseknél a szakmai alkalmasságot. Az állami közhatalommal való visszaélés súlyos bűncselekménynek számítson. Erősíti a személyi felelősség súlyát, ha a testületi döntésekért az előterjesztő lesz felelős, a kinevezésekért pedig az ajánló, stb. Lényeges elveket kell kidolgozni a felelősség elháríthatóságának megakadályozására. Meg kell különböztetni a politikai, a büntetőjogi és az anyagi felelősséget, és ki kell dolgozni a szankciók rendszerét. Sem az alkalmatlanság, sem a bűnös szándék nem maradhat következmények nélkül.

A korrupcióban érintett elkövető, vagy elkövetők feletteseit legalábbis politikai felelősség terheli, mivel feladataik közé tartozik az ilyen cselekmények észlelése, megakadályozása is. A politikai felelősség megállapítását pedig lemondásnak, menesztésnek kell követnie.

A közélet tisztaságának védelme akkor a leghatékonyabb, ha az ellene elkövethető cselekmények lehetőségét sikerül minél nagyobb mértékben kizárni.

Mivel a stabil kormányzás feltétele a kormányoldal parlamenti többsége, ezért a kormány tevékenységének kontrollját a parlamenten kívül kell megvalósítani. 

Szólj hozzá!

süti beállítások módosítása